Staygold

edzésterve || irány a ló boksza>>

Heti program:
Hétfő: Bemelegítés, futószárazás
Kedd: Laza edzés
Szerda: Training
Csütörtök: 800 m-en
Péntek: Futószárazás
Szombat, Vasárnap: Szabadnap

Hétfő
Kora reggel betérek az istállóba, ahol kellemes széna illat és meleg fogad. Hallani, ahogyan a lovak éppen reggelijüket fogyasztják. Ahogy megyek a bokszok sorai között, az egyik felett egy pej mén dugja ki a fejét, miközben majszolgat. Füleit kíváncsian hegyezi, miközben tekintetével ide-oda járkálva figyeli a folyosót. Amint meglátom a mént, elmosolyodok. Odamegyek hozzá, mosolyogva köszöntem és megvakarom az orrát, amire egy barátságos nyihogás a válasz. Miután Staygold elfogyasztja reggeli adagját, leápolom, aztán kezdődhet is a futószárazás. Kint, a körkarámban, először csak lassú lépésben, majd fokozatosan fel ügetésbe, vágtába, aztán egy rövid ideig galoppban, eztán lépcsőszerűen vissza le lépésbe. Természetesen ez eltart pár óráig, a mén is kellőképpen kifárad és edződik. Dél környékén járhat az idő, mikor végzek vele. Mivel a nap hétágra süt, így kint, a kikötőnél lecsutakolom, majd visszaviszem a bokszába, ahol már ebédje várja. Miközben Staygold nekiesik ebédjének, én viszek neki egy vödört tele langyos vízzel, majd egy pillanatra megzavarom a mént: felteszek rá egy lótakarót, hogy biztosra menjek, nem fázik meg. Miután nem zavargatom tovább és a bokszból is távozom, Staygold ismét nekilát ebédjének, én pedig nézem a szép, izmos testét.

Kedd
Ismét korán reggel, ismételten az a kellemes illat és melegség fogad az istállóban-nomeg persze ugyanaz az ismerős, pej buksi kandikál ki a boksz felett. Miután elvégzem Staygold körül a teendőket, felhelyezek a hátára egy nyerget, a fejére pedig a kantárt csúsztatom fel. Beállítom a szíjakat, majd kivezetem a mént a kisebb ovális pályára. Látom szemén, hogy izgatott, és már alig várja, hogy nekiveselkedhessen ennek a kis laza körnek. Felhúzom magam a mén hátára, bár nem olyan egyszerűen, hiszen már toporog, szinte már ugrál alattam az izgatottsága miatt, így nem kínozva őt tovább, megadom neki a jelet: mehet! A mén egyből beugrik galoppba. Sörénye hátravetődik a szélben, érzem, hallom, ahogyan patái hangosan dübörögnek a földön és érzem minden izmának rendülését. Csodálatos érzés a hátán ülni és lovagolni vele. Ám nem sokáig tart az élmény, hiszen a 2 kört ezen az alig 300 méteres pályán hamar megteszi. A második kör végén visszafogom, bár én is annyira nem szeretném ezt, mint ő, de tudom, hogy másnap már szinte örülni fog annak, ha megállítom. Ígyhát, lelovagolok vele a pályáról a kikötőhez. Az istálló előtt lecsusszanok a hátáról, leszerszámozom és gyorsan a fejére csúsztatok egy kötőféket, rá egy szárat, majd odakötöm a rúdhoz, hogy lecsutakolhassam. Még odakint rárakok egy takarót, majd lecsatolom a kötőfékről a szárat, ujjaimat pedig bedugom a kötőfék alá, úgy vezetem ki a legelőre. Megérdemli a pihenést és a mozgást is. Rákönyökölök a karámra és nézem, ahogyan a mén bakol párat, majd nekilát a fűnyírásnak.

Szerda
Staygold már izgatottan toporog alattam, szinte alig bírom visszafogni, így ügetésben megyünk ki a karámba. Pár, talán 5 percig lépésben, majd 14-15 percig ügetésben haladunk a karámban mindkét kézre. Miután végeztünk a két jármóddal, jön a vágta. Szinte alig merem beugratni. Mi lesz, ha túlságosan is elszalad vele a ló? Szívem hevesne kalimpál az izgalomtól, miközben vágtára ösztökélem Staygoldot, aki szerencsémre engedelmesen vágtázott. Teste megnyúlt, lábai szinte alig érintették a talajt, úgy vágtázott körbe és körbe a karámban. Hihetetlen élményben van részem. Azt kívánom, hogy ez a pillanat soha ne érjen véget. Elmerülve gondolataimban, figyelvén a mén izmainak rezdülését arra eszmélek fel, hogy lassít, fárad. Engedek neki, hagyom, hogy ügessen pár kört, majd lépésben haladjon. A mén lehajtott fejjel halad, néhol látni rajta apróbb csatakot, de mintha ismét futni akarna. Viszont ezt már nem engedélyezhetem neki. Kiléptetek vele a karámból az istálló elé. Leápolom a mént, majd beviszem a bokszába. Ez most a legjobb választásom, hiszen alighogy beér a bokszába, beleszagol ételébe, és már le is fekszik a szalmába. Fejét megrázza és pihen. Mosolyogva figyelem a nagy, izmos lovat, ahogy most kisgyerek modjára szuszog.

Csütörtök
Az izgatottsága eltűnt, szeméből határozottság és nyugalom tükröződik egyszerre. Fellendülök a nyeregbe, majd egy rövid bemelegítés után kiléptetek vele a 800 méteres ovális pályára. Nyugodtan áll, felkészülten. Aztán jelt adok neki és a teste megnyúlik, a szokásosnál is jobban, lábai sűrűbben dobbannak a földhöz és hangosabban, port hagyva maguk után. Bámulatos a galoppja. Ugyan alig látok valamit, de bízok benne, hogy nem csinál semmi eszetlenséget és valóban. Sikeresen lefuttja a 800 métert, melynek végén önszántából megáll. Lehajtja fejét és szuszog, gyűjti össze újra erejét. Széles mosollyal az arcomon megpaskolom a nyakát, többször is, jelezvén neki, "Szép volt! Ügyes vagy!". Halkan horkant. Lecsúszok a nyeregből, a kantárszárat pedig átdobom a feje fölött és levezetem a pályáról. Az istálló előtt leápolom és leszerszámozom, majd egy lótakaróval a hátán bevezetem a bokszába. Amint beér, máris elkezdi szürcsölni hangosan a langyos vizet az itatójából.

Péntek
Staygold a bokszában vár, nyugodtan. Nagy, barátságos szemeit rám emeli, én pedig elmosolyodom rajta. Felcsúsztatok a fejére egy kötőféket, amire rákapcsolom a hosszú szárat. Rövidebbre fogva azt, kivezetem a mént a karámba, majd a Hétfőhöz hasonló futószárazást folytatok vele. A hetet levezető futószárazás és a Staygold körül elvégzett teendők után kiengedem a legelőre, hogy mozoghasson. Önfeledten bakol és ugrál kint, a füves területen, majd fejét megrázza, lehajol és nekilát a fűcsomók letépésének.

Szombat-Vasárnap
E két nap szabadidős nap Staygold számára, így ápolás után kivezetem a legelőre. Ott leveszem nemes fejéről a kötőféket, majd egy darabig csak figyeljük egymást, de végül ő szakítja meg a szemes-mítinget. Lefut pár kört a karámban, majd meglengetve nyírt sörényét, lehajtja fejét legelésre.

© Hitari, Thoroughbred Jewelry, Freedom Lovasközpont, 2011